Caramel
2005.07.24. 10:05
Deák Bill Gyula : A felszarvazottak balladája
Nem voltam még húsz, midõn egy könnyû éjszakán, Egy Fradi gyõzelem és öt konyak után A lépcsõház aljában enyém lett a lány. Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem. Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem. Ünneplõ ruhában a kocsmába siettem. Ott volt a postás, a rendõr, a villanyszerelõ, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedõ, a handlé, a szódás és a képkereskedõ, a házmester, a fia és a kéményseprõ. Pár hét múlva Margit látni akart ismét. Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét, Terhes maradt tõlem, mondta, kérjem meg a kezét. Nemsokára eljött az esküvõ napja. Én álltam legelõl, a hajam lenyalva, Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta. Ott volt a postás, a rendõr, a villanyszerelõ, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedõ, a handlé, a szódás és a képkereskedõ, a házmester, a fia és a kéményseprõ. Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába. Két helyen melóztam, kell a pénz lakásra, Holnap itt a gyerek, nem jut idõ másra. Eljött a február és fiam született. Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett, Leülhetett közénk, ihatott-ehetett. Ott volt a postás, a rendõr, a villanyszerelõ, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedõ, a handlé, a szódás és a képkereskedõ, a házmester, a fia és a kéményseprõ
postás, a rendõr, a villanyszerelõ, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedõ, a handlé, a szódás és a képkereskedõ, a házmester, a fia és a kéményseprõ.
|